Prolouge

Grace

  Downtown mindig is egy csöndes kis városka volt, tudod, olyan ahol mindenki ismer mindenkit és semmi nem maradhat titokban. Ha az emberek hallanak rólad valami rosszat, vagy olyat amit ők nem tudnák feldolgozni, mindig az egyszerűbb megoldáshoz folyamodnak. Kitagadnak. Nem szólnak hozzád, és a legjobb benne, hogy nem levegőnek vesznek, csak lesajnálóan és undorodva figyelik minden léptedet. A legtöbb ember akivel ez megesett már, az nem maradt végül is itt sokáig. Az a tapasztalat, hogy körülbelül a kitagadás után, jó ha 2 hétig bírják... Szerintem ez az egész dolog szánalmas, és megint egy baromság az egész. A nevem Grace Greenlight, és kitaszított vagyok. Igen, az emberek, nem bírnak elviseli, se engem, se a családomat, nekik az lenne a legjobb, ha fognánk magunkat és elhúznánk a francba. Nem csak mi vagyunk az egyetlenek. A Downhill, az Anderson, a Rogers, a Brooklyn, a Brightmore és az Orrick család, valamint a Youngmay család az akik még nem kívánatosak ebben a kis városban. Itt már csak egy a bökkenő, hogy mi nem tágítunk! sőt, szeretjük is bosszantani az embereket, azzal, hogy itt maradunk. mi nem épp azok az emberek vagyunk, akik könnyen feladják... Mi már úgy születtünk, hogy megvolt pecsételve a sorsunk, és a homlokunkra volt írva, hogy különböző. A szüleink, össze barátkoztak egymással, és egy nagy család lettünk. Boldogok vagyunk, de azt senki nem mondhatja el, hogy nem zavarja őt a más véleménye. Nehéz megbirkózni, azzal, hogy az emberek mit gondolnak. Azzal, hogy esélyed sincs arra, hogy elmagyarázzad nekik, hogy nem vagy egy közveszélyes bűnöző. Esélyed sincs...
  Szóval így éldegélünk mi itt, Downtownban. Alice, Lucie, én, Zac, Adam, Mark, Luke és Ray. A szüleink úgy neveltek fel minket, hogy úgy éljük az összes napunkat, mintha az lenne az utolsó. Mind egy suliba járunk, de mondanom sem kell, mennyire utáljuk. Talán, Zacnek a legjobb, ő nem sokára elballag, viszont mi többiek, még itt ragadunk... jó ideig. Az életünk, nem túl egyszerű, az emberek sok jelzővel illetnek minket, nehéz megállni, nagyon nehéz, hogy ne csináljunk semmit emiatt. Eddig sikerült átvészelnünk, de az a baj, hogy az életünk még csak most kezdődik, és magunkat ismerve semmi jóra nem számíthatunk, csak egymásra... De néha még arra se.